Még októberben indítottam el azt a rovatot, melyben az esztergomi múzeumok, múzeumpedagógiai foglalkozásait mutatom be az olvasóknak az intézmények múzeumpedagógusai segítségével. Úgy érzem a sorban az egyik legkülönlegesebb a Főszékesegyházban zajló program, hiszen az országban egyedülálló, hogy egy bazilikában, foglalkozásokon keresztül ismerhetik meg a látogatok a hihetetlenül gazdag gyűjteményt. Hinora Edit múzeumpedagógussal beszélgettem.
- A Bazilika Esztergom legmeghatározóbb épülete, éppen ezért mindenkinek ez az első látványosság, ami először eszébe jut városunkról. Milyen ezzel a tudattal és felelősséggel itt dolgozni, és programokat kitalálni a látogatóknak?
Igen, nagy felelősség és egyben nagy megtiszteltetés az esztergomi Főszékesegyház múzeumpedagógusának lenni. Alázattal és tisztelettel kell fordulni mind az épülethez, mind az itt elhelyezett rendkívüli tárgyakhoz. Egyrészt művészettörténeti szempontból megfelelően kell bemutatni az itt lévő műkincseket, másrészt figyelembe kell venni az egyházi ünnepkört, tekintettel kell lenni a templomban zajló szertartásokra, hiszen ez a hely elsősorban szakrális központ, minden más csak másodlagos. A tapasztalatom sajnos az, hogy nem nagyon ismerik a helyiek a Bazilikát, és nem is nagyon jönnek hozzánk. Azt kell hogy mondjam, hogy a múzeumpedagógiai foglalkozásokat kilencven százalékban nem az esztergomi iskolák veszik igénybe.
- Az érdektelenség abból is fakadhat a helyiek részéről, hogy számukra a Bazilika egy megszokott épület, mindig láthatják és rengeteget hallottak már róla?
Nem hiszem, hogy ez az oka. A tavaszi meg az őszi iskolai kiránduló időszakban az egyik fő célpont az iskolások számára a Bazilika. Rengetegen jönnek az ország minden pontjáról hozzánk. Az esztergomi iskoláknál ez más kérdés. Amikor még tanítottam annak idején az egyik helyi általános iskolában, akkor mindig megkérdeztem a gyerekeket, hogy hányan jártak már a Várhegyen. A huszonhat fős osztályból akkoriban tízen még életükben nem voltak ott, pedig esztergomiak voltak. A maradékból feljöttek az augusztusi tűzijátékra és körülbelül öt-hat gyerek volt az, aki átlépte a Vár vagy a Bazilika küszöbét. Ebből összesen talán két gyerek emlékezett arra, hogy hogyan néznek ki belülről ezek az épületek. Úgyhogy szerintem inkább passzivitás az oka, nem a megszokás. Akik viszont eljönnek, egy kincstáras, vagy a templom belsejéről szóló foglalkozásra, mindig rácsodálkoznak, mennyi különlegesség, érdekesség van itt, amiről nem is tudtak. Másrészt pedig Esztergomban az is szerepet játszik ebben, hogy sok múzeum van, mindenhol színvonalas múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, és azért annyi diák nincs a városban, hogy ezt folyamatosan mind igénybe vegyék.
- Függ a látogatottság attól, hogy ki mennyire gyakorolja a hitet?
Egyáltalán nem. A látogatók számát tekintve többségben vannak a laikusok. A múzeumpedagógiai óráknál nagyon figyelek arra, hogy ne vigyek bele vallásos tartalmat, csak akkor, ha kifejezetten kérik. Például ha egyházi iskolából jönnek, akkor szóba kerülhet az, hogy mire való az oltár, vagy milyen szentek ereklyéi vannak nálunk. Illetve voltak olyan osztályok, amelyek állami iskolából jöttek, de pont az öt világvallással foglalkoztak, ők kifejezetten kérték, hogy erről beszéljek. Igyekszem nagyon figyelni arra, hogy mind a Kincstárban mind pedig a Bazilikában csak annyi vallásos tartalmat vigyek bele a foglalkozásba, amennyi a hely szelleme, szakrális funkciója miatt elengedhetetlen. Amennyire lehet, próbálom élesen szétválasztani a művészettörténetet és helytörténetet a vallási témáktól. Bár a tapasztalatom az, hogy az embereket, gyerekeket érdeklik a katolicizmussal kapcsolatos kérdések, és sokszor igénylik ezek tisztázását.
- Azok, akik ellátogatnak hozzátok a foglalkozások keretein belül megismerhetnek olyan tárgyakat, amelyeket még nem láthatott a nagyközönség, vagy járhatnak olyan zugokban, ahol nem nagyon járt még látogató?
Erre csak a templomtérben zajló foglalkozásoknál van lehetőség. Aki múzeumpedagógiai foglalkozásra jön, az beléphet a szentélybe, ami a turisták elől egyébként elzárt. Ilyenkor megvizsgáljuk az oltárt és a szentélyt közelebbről. A Kincstárban erre nincs lehetőség, mivel ez egy nagy összefüggő terem, felbecsülhetetlen értékű tárgyakkal, melyeket műtárgyvédelmi, és biztonsági szempontok miatt sem lehet kézbe venni. Ott csak a vitrinen keresztül ismerkedünk meg a tárgyakkal. Viszont a liturgikus tárgyakkal foglalkozó óráinkon lehetőség van arra, hogy a gyerekek kézbe vegyék a különböző liturgikus textileket, megismerkedjenek a miseruhákkal, vagy a füstölővel, a szent olajok tartójával testközelből.
- A diákok itt, egy különleges térben ismerkedhetnek a művészettörténettel és a helytörténettel. Gondolom ennek megfelelően nem a klasszikus értelemben vett múzeumpedagógiai foglalkozásokon vehetnek részt ha ide látogatnak…
Igen, a hely szelleme itt mást kíván meg. A templomtérben lehet klasszikus múzeumpedagógiai órákat tartani, hiszen ott szobrok vannak, emberábrázolások, arckifejezésekkel, mozdulatokkal, melyeket meg lehet magyarázni, közelebb lehet vinni a gyerekekhez, ők maguk is értelmezni tudják azokat. A Kincstárban ez már sokkal nehezebb. Ott nem szoktam leszűkíteni egy-egy tárgyra a foglalkozást, mert általában a pedagógusoknak az az elvárása, hogy ne egy tárgyat, hanem lehetőleg egy óra alatt az egész Kincstárat megismerjék. Ez lehetetlen, mert több mint háromszáz tárgy van kiállítva, de azok közül igyekszem a legfontosabbakat kiemelve, egy nagyjából átfogó képet adni róluk. Erre való a Kincsesláda foglalkozás, ami egyébként a favorit a programjaink közül. Különböző ládikákba, különböző tárgyak képeit teszem bele, melyek között valamilyen logikai összefüggés van. Csoportokra osztom a gyerekeket, ők a kincses ládákban lévő tárgyakat a képek alapján megkeresik, megtalálják, beazonosítják és adatokat gyűjtenek róla, a műtárgy leírások alapján. Itt a játék az, hogy rá kell jönni, milyen logika fűzi össze azt a három tárgyat, ami az ő ládikájukban van.
- Ezt olvasva lehet sok felnőtt is szívesen részt venne egy- egy ilyen órán…
Volt már rá példa, hogy egy Csiga-biga bazilikás órán a 20 fős óvodáscsoportot 12 felnőtt kísérte – mint kiderült, amikor híre ment, hogy e foglalkozás során be lehet lépni a szentélybe, az „felcsigázta” a felnőttek érdeklődését is. Illetve turistaszezonban nap mint nap látom, hogy a gyerekeknek szánt többnyelvű sétálólapjaink rejtvényeit nagy örömmel oldják meg felnőttek is. Éppen ezért meg is hirdettük a honlapunkon, hogy nem csak iskolás osztályok jelentkezését várjuk foglalkozásainkra, hanem akár családok is jöhetnek hozzánk, szülőkkel, nagyszülőkkel, bárkivel, s ugyanúgy megtartjuk nekik is a múzeumpedagógiai órát. Ilyenkor a család együtt fedezi fel a Bazilika, vagy a Kincstár rejtelmeit, és ezt nagyon élvezik. Úgyhogy szeretettel várjuk a családokat, iskolákat, érdeklődő közösségeket a múzeumpedagógiai programjainkra, különösen a helyieket, hiszen a Bazilika elsősorban az övék.
Pifkó Szera
