A 21. században egyre inkább az tapasztalható, hogy minden felgyorsul, mindenki csak rohan, mindent igyekszünk a lehető legrövidebb idő alatt elvégezni és megcsinálni. Ezért lehet az is, hogy már jóval kevesebbet figyelünk arra, mit-hogyan írunk le, hogyan mondjuk el, pedig ez manapság is fontos kéne hogy legyen. Bár sok a rossz példa, de vannak, akik még mindig odafigyelnek a szép kiejtésre és beszédre. Erre jó példa a ferences gimnázium tanulója, Horváth Ádám is, aki idén áprilisban Kazinczy-érmes lett. Vele beszélgettem.
- Áprilisban a legjobbak között szerepeltél a Szép magyar beszéd verseny országos döntőjében, Győrben. Milyen indíttatásból indultál a versenyen?
Eddig még nem indultam semmilyen versenyen sem, ez az első évem, amikor gondoltam egyet és elmentem megmérettetni magam. Utolsó év, úgy sincs mit veszítenem, miért ne próbálhatnám ki, hogy tudok teljesíteni egy ilyen versenyen.
- Ösztönzött valaki arra, hogy versenyezzél?
Nem. Magamtól figyeltem fel erre a lehetőségre, és mivel tényleg csak próba szerencse alapon indultam el ezen a megmérettetésen, ezért a verseny iskolai fordulójában egy humoros L’art pour L’art Társulat által írt Besenyő Pista bácsis szöveggel készültem. És legnagyobb meglepetésemre megnyertem az iskolai fordulót és utána a megyeit is.
- Kik segítették a felkészülésedet?
A magyartanárom, Kleofás testvér a szóbelire, az írásbelire pedig Keppel Dániel és Pásztó András tanár urak készítettek fel.
- Említetted, hogy az iskolai fordulóra egy humoros szöveggel készültél. Milyen fogadtatásban részesült ez az ötleted?
A szabadon választott szövegem elmondása után a zsűri arcáról nem tudtam leolvasni, hogy vajon tetszett-e nekik. De nyilván láthattak bennem valamit, hogyha megengedték, hogy a kötelező szöveget is felmondjam.
- Tavaly te voltál a főszereplője a Bubik Színkör által előadott darabnak. Ennek hatásra fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy színészi pályára készülj?
Már kilencedik osztályos koromban megfordult a fejemben ez az ötlet, aztán először elhessegettem, mert úgy gondoltam ez eléggé magas léc lenne számomra. Aztán miért ne álmodhatnánk nagyot alapon mégiscsak beadtam a jelentkezésemet a Színművészeti Egyetemre.
- És akkor most már ide neked az oroszlánt is…
Igen, mert bennem óriási bizonyítási vágy van, mert jobb akarok lenni mindenkinél.
- A felvételire több dallal is készülni kell, ezért a Zsolt Nándor Zeneiskolában tanulsz Daróczi Gabriellánál. Milyen repertoárral készültök?
A személyiségemből fakadóan többnyire vidám dalokkal készülök. Többek között a Csárdáskirálynőből a Jaj cica című dalt, és a Jézus Krisztus szupersztárból a Heródes dalát fogom énekelni.
- Az ember tervei és álmai megvalósításában fontos a családi háttér. Szüleid mennyire támogatják azt, hogy művészeti pályára lépj?
Édesanyám soha nem mondta meg, hogy mi legyek. Biztos vagyok abban, hogy bármit választottam volna, ő elfogadta volna azt is. Ő csak egyedül azt szeretné, ha olyat csinálnék, amit élvezek és szeretek, részéről ennyi a követelés.
- A Színművészeti mellett még hova adtad be a jelentkezésedet?
Óvodapedagógiára adtam még be a jelentkezésemet. Jó pár nyarat vallásos családi táborokban töltöttem és ott, amíg a szülőknek komoly programok voltak, addig a különböző korosztályú gyerekeket lefoglalták az erre kinevezett vezetők. Úgy hozta a sors, hogy az óvodások vezetője voltam először, az ezt követő években pedig már én kértem, had legyek velük, mert nagyon könnyen megtalálom a kicsikkel a közös hangot.
- Ezek szerint te egy eléggé összetett személyiség vagy, és sok minden érdekel …
Igen, ez a verseimből is kiderül, amiket a blogomban közzé is szoktam tenni. Úgy gondolom, hogy a versek olyanok, mint a virágok a réten, mindegyik más-más színben tündököl és más illatú. Ezért is kapta a blogom a „Virágágyás” elnevezést.
- Verseidnek milyen hangulata van?
Van kicsit filozofikusabb, mélabúsabb, komorabb, mesés jellegű és persze szerelmes verseket is írok, mert hát ki nem ír szerelmes verseket azok közül, akik versírásra adják a fejüket?
- Hogy érzed, ezek után jobban oda fognak figyelni rád?
Biztosan, most már tudják, hogy ki vagyok.
Legyen így…
Pifkó Szera
