A Csütörtök blog elindulásakor megkértem Verhóczki Ádámot, tervezze meg a blog arculatát. Az immár háromnegyed éve működő blog borítóterve is tükrözi azt az egyéni látásmódot, amit Ádám képvisel. Azóta, eltelt jónéhány hónap és kíváncsi voltam, hogy az elektronikus ábrázolás szakon végzett Ádám hol tart most álmai megvalósításában.
- Amikor legutóbb beszélgettünk még a Kaposvári Egyetemen készítetted vizsgafilmedet, munkádban pedig azt szeretted a legjobban, hogy semmi sem egyértelmű.
Most a Metropolitan Főiskolára járok, ahol a művészeti karon kezdtem egy a mozgóképművész mesterszakot. Itt egy stábot próbálnak képezni, így ezen a szakon egyszerre meglehet találni például a műsorkészítő rendezőket, producereket, írókat, dramaturgokat, vágókat és minket az animációs mesterszakos hallgatókat.
- A legutóbbi beszélgetésünkkor említetted, hogy az az álmod, hogy csapatban dolgozhassál. Ezek szerint a főiskolai csapat akár megalapozhatja ezt az álmodat?
Az egy tök jó kapcsolati tőke, hogy ismerem a producereket meg a dramaturgokat, de ez a szak arra is lehetőséget nyújt, hogy mi animációs filmesek is belekóstolhassunk az operatőri, vágói ismeretekbe, közben írunk és rendezünk is. Így fél év alatt fel kellett jönnöm egy olyan szintre, ami megérzi ezt a látásmódot, hogy nem csak animáció, hanem filmezés is.
- A filmezésből fakadóan, mik voltak azok az újdonságok, amik számodra a legnagyobb kihívást jelentették?
Mikor felvételiztem, akkor mondták nekem, hogy filmes feladataink is lesznek, de olyanokra azért nem számítottam, hogy kisjátékfilmet kell csinálni, meg kis etűdöket leforgatni , hangosítani, megvágni, világítást kezelni. Komplett stábmunkában kellett részt vennünk. Ez nagyon új volt, de nagyon jó, hiszen több lábon állni előnyt jelent manapság.
- A főiskolán eddig megszerzett tudásodat tudtad már kamatoztatni …
Igen. Rögtön az első félévben animációs tervezés órán, egyből megkaptuk azt a feladatot, hogy a Librinek készítsünk egy book trailert. Egy könyv promóciós animációját kellett elkészítenünk úgy, hogy közben a könyvesház igazgatójával és marketingesével is kellett konzultálnunk. Nagyon jó volt, hogy fél év elteltével egyből egy alkalmazott területen kellett bizonyítanunk.
- Nehéz munka volt?
Nagyon, hiszen kőkemény marketing szempontoknak kellett megfelelnünk. Nem voltunk teljesen magunkra hagyva, hanem a marketingfőnökkel és az igazgatóval kellett konzultálnunk. Csináltunk egy forgatókönyvet, és annak alapján folytak a megbeszélések, a főiskolai órákon és azokon a találkozókon, amikor a könyvesház vezetőivel tárgyaltunk.
- Te melyik könyvet kaptad?
Romain Puértolas, Egy fakír, aki egy Ikea-szekrényben ragadt. 2014 karácsonyán nagy promócióval jelent meg ez a könyv. Ehhez kellett készítenem egy book trailert. Ezen a feladaton egyedül dolgoztam, stáb nélkül. Úgyhogy azért bele-bele tört néha a bicskám, de a végére siker lett. Nagyon jó fej volt az intézmény, mert megszervezték nekünk azt, hogy híresebb szinkronszínészekkel dolgozzunk. A fakíros kisfilmem alatt a Scherer Péterrel dolgozhattam, ő narrálta föl a szöveget. Hatalmas élmény volt és öröm, hogy olyan technikával készült a filmem meg egy olyan világgal, ami nagyon távol állt tőlem. Ez egy letisztultabb világ volt, ráadásul újabb fajta animációs technikával készült, amit életemben nem csináltam. Ezzel a látásmódom is sokat változott.
- Azért az eléggé merész húzás, hogy egy olyan technikával dolgozz egy ilyen komoly feladaton, amivel még soha életedbe nem találkoztál. Biztos voltak álmatlan éjszakáid emiatt…
Voltak. Ráadásul technikai problémáim is voltak vele. A saját káromon tanultam meg, hogy mi jár ezzel a technikával. A munkafolyamat alatt volt egy olyan estém, amikor még nem volt egyben az egész trailer és két napom volt kipakolásig. Egy bakinak köszönhetően tizenkét órával a leadás előtt elúszott az egész addigi munkám. De szerencsére darabokban megvolt, így reggel hatra be tudtam fejezni.
- Hamarosan újra diplomázol, ezért már dolgozol a diplomamunkádon. Mi az alaptémája a vizsgafilmednek?
Az alapgondolatát a filmemnek az emberek álmatlan éjszakái adták. Mikor forgolódik valaki és nem tud elaludni, a sötétben minden zaj felerősödik és esetleg rémisztővé is válik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk megrettenni, hogy a különböző zajok vajon mik lehettek az éjjeli sötétségben? Ez a lakászajos történet az alap, de ezt egy, két lábon járó átlagos sztoriba helyeztem bele.
- Munkáid milyen filozófia szerint készülnek?
Szeretnék olyan filmeket csinálni, amelyek nem sablonosak, hanem érződik rajtuk az egyediség. Számomra ez az elérendő cél ebben a szakmában. Jó lenne megőrizni azt, hogy az ember ne csak azért csináljon filmet, hogy a közönség megnézze, hanem az önkifejezés is fontos maradjon. Ne a végtermék legyen csak és kizárólag fontos, hanem az alkotói folyamat is. A mi pályánk kicsit átszellemült életmódot kíván, ez adja a varázsát és a szépségét, ezért érdemes ezt csinálni.
Pifkó Szera
