"Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van."
- Ki írta ezt? Jó kérdés. A világ sok más részén is tudnák rá a választ, hiszen Janikovszky Éva könyveit ma már 35 nyelven olvassák. Műveiből ma is készülnek fordítások, sőt újrafordítások is. Az élő nyelv gyorsan változik. A klasszikus műveknek a szelleme maradandó.
Janikovszkynak van egy állandó hőse, egy fiú. Nevét nem ismerjük, pedig egy tucat könyvében találkoztunk vele. Hol kíváncsi óvódás, hol kalandkereső iskolás, hol gyermekkorát kinövő kamasz. Ő csodálkozik rá a világra, őrajta csodálkozik a világ. És vele mindig történik valami, mi pedig szurkolunk, hogy minden sikerüljön neki. Mondatonként szerettük meg, pontosabban: mondatpáronként, mert az ő szabadon csapongó monológjai valójában rejtett párbeszédek. Gyermek és felnőtt, egyén és társadalom, jelen és jövő között.
Minden párbeszéd mögött kibeszélésre váró problémák rejtőznek. Janikovszky Éva ezekre felnőtt bölcsességgel keres megoldást, de mindig a gyerek oldalán állva. Hisz ő a védtelenebb. A felnőtt hozzá képest mindent jobban tud, mert gyakran gondolkodnia sem kell, elég, ha kikeresi az előre gyártott igazságokat hordozó szövegpaneleket. Éppen ezeket fordítja vissza hatásos fegyverként a gyerek, az emlékezetes Janikovszky mondatokban. - "Mondd, édes fiam, mire használod te a fejedet?" - hangzik el a költői kérdés, ér rögtön jön rá az ironikusan pontos válasz: - Azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok.
A Janikovszky könyvek sikere éppen azon alapszik, hogy a világ egyik (szerencsésebb) felén hasonló nehézségekkel terhes a nemzedékek közötti kommunikáció. Persze ezt sokan felismerték, se szeri se száma a "gyermekbarát" műalkotásoknak. Ő csak jobb a többieknél. És ez sem véletlen. Janikovszky Éva a magyar gyermekkönyvkiadás történetének egyik legjobb szakembere. Nagyon sok értéket fedezett fel, kiváló tehetségek pályáját segítette. Saját életművét is döntően befolyásolta ez a tudás. 1964-ben lett a Móra Kiadó főszerkesztője, 1965-ben jelent meg első világsikert hozó műve, a Ha én felnőtt volnék. A tudatos alkotómunka része volt, hogy megtalálta és megtartotta Réber Lászlót. Illettek egymáshoz: Janikovszky szófukar író volt, Réber "vonalfukar" grafikus. Mindketten kevés eszközzel tudtak sokat elmondani. "Bárcsak, úgy tudnék írni, ahogy a Laci rajzol" - mondta alkotótársáról az író sikerei csúcsán. Ám az is igaz, hogy a Réber életmű világsikerét a Janikovszky könyvek hozták meg. Együtt lettek halhatatlanok.
talált, nem véletlen, hogy műveit harmincöt nyelvre fordították le, és mindenütt sikert arattak.
Janikovszky János
