Mindig izgalmas pillanat, amikor egy alkotó először mutatkozik be közönségének. Somody Panni életében nemrégiben jött el az a pillanat, amikor rajzait és festményeit egy kiállításon megmutatta a képzőművészet iránt érdeklődőknek. Bár még csak tizenhárom éves, alkotásait mégis határozott vonalvezetés jellemzi. Színei egy igen kifinomult személyiséget tükröznek.
- Az áprilisban nyílt első kiállításod anyagának összeállításában Brassai Gabriella festőművész segített. Hogyan találkoztatok először?
A Kaleidoszkóp Házban körülbelül négy évvel ezelőtt volt Gabinak egy kiállítása, amin szüleimmel együtt én is részt vettem. Ott lehetőségem volt arra, hogy bemutatkozzak neki és megbeszéljük, hogy szívesen járnék hozzá rajzolni, festeni.
- Akkor, ott, a Kaleidoszkóp Házban, mi fogott meg Gabi festményeiben?
A képei színvilága, meg az, hogy nagyon jól visszaadja például az egyes állatokra jellemző szín és formavilágot.
- Az állatok és a természet szeretete a te képeidről is tükröződik…
Igen… festettem már kakast, kutyát, rókát, macskát, kaméleont, gorillát, lovat.
- Hogyan választod ki azt, hogy mi kerül az akvarellpapírra?
Gabi szokott állatos fényképeket mutatni, és amelyik valamiért megfog, azt lerajzolom vagy lefestem.
- Melyik az a technika, amivel a legszívesebben dolgozol?
Az akvarell a kedvencem technikám, mert lehetőséget ad arra, hogy a színek segítségével formákat alakítsak ki úgy, hogy kiadja azt az állatot, amit éppen meg szeretnék örökíteni.
- A kiállított képeid között látható egy velencei utcarészlet is, ami egészen érdekes módon fekete-fehér…
Azt szerettem volna jelezni ezzel, hogy Velence házai a lagúnák vizétől már elég elhasználtak és felújításra szorulnak.
- Mennyit dolgoztál ezen az előbb említett akvarellen?
Ez az egyik legmunkásabb képem, ami három napig készült. Minden nap rajzoltam bele egy kicsit: egy-egy órát.
- Az akvarell technika mennyire engedi azt, hogy több napig dolgozz egy-egy alkotáson?
Meg lehet csinálni, csak tudni kell, hogy hogyan folytasd. Úgy kell abbahagyni, hogy még nem viszi rá az ember az alapszínt, mert ha már rajta van, akkor rakni kell rá a többit és akkor már nem tudod abbahagyni. De ha csak bizonyos részeit fejezed be, akkor a következő alkalommal még tudod szépen fokozatosan folytatni, amíg el nem készül a kép.
- Képeidet előrajzolás útján készíted?
Nem rajzolok meg előre soha semmit sem. Kivéve a gorillát és az unikornist, de azokat sem előrajzolásnak mondanám, hanem kicsit színeztem bele, hogy jobban visszaadja annak a két állatnak a jellemző vonásait.
- Milyen pillanathoz kötődik számodra a rajzolás?
Jelenleg sokat tanulok és ezért nincs időm arra, hogy otthon rajzolgassak. Csak akkor szoktam mostanában alkotni, amikor Gabi foglalkozására elmegyek, vagy otthon néha este rajzolgatok.
- Egy alkotó egy idő után automatikusan elkezdi figyelni azt, hogy milyen az őt körülvevő környezet és a körülötte élő emberek. Te is így vagy ezzel?
Igen… például a nagy szemeket.
- Mit álmodsz magadnak?
Nem tudom még mi szeretnék lenni. Bár jó lenne, ha festő lehetnék, de abból nem biztos, hogy meg lehet élni.
Kívánom, hogy álmaid valóra váljanak…
Pifkó Szera
