Számára az animációs filmezésben leginkább az egyediség, a pozitív kicsengés és a remény a fontos. Mindig arra törekszik, hogy valami újat és valami mást hozzon létre, ilyen formán minden műve egyedi. Szabó Máté animációs filmrendezővel beszélgettem, aki most egy websorozaton dolgozik.
- Mikor legutóbb találkoztunk, akkor New Yorkból tértél haza a Tribeca Film Fesztiválról. Nemrég Dél-Koreában voltál filmes workshpon. Ezt az amerikai út hozta magával?
A Makói Videofilm Műhely vezetője, Czibolya Kálmán jó ismerősöm, és ő invitált meg erre a dél-koreai útra. New York kapcsolatokban hozott többet.
- És a koreai workshopnak volt valami hozadéka?
Igen. Ott is sikerült magyar és dél-koreai kapcsolatokat is kiépítenem, amiket azért majd még szép lassan egyengetnem kell. A másik hozadéka ennek az útnak meg a kulturális hatás volt, ami ért. Ott például nagy divat európai kocsival járni és imádják Amerikát és az európai kultúráját is. Czibolya Kálmán, Görögországba is meginvitált egy fesztiválra decemberben. Diák és ifjúsági filmfesztivál volt.
- Az amerikai és a görög filmfesztivál között mekkora volt a különbség?
A görögországi egy kisvárosban volt, családias hangulatban telt: mindenki ismert mindenkit. A gimnazistáknak és leendő egyetemistáknak szóló filmvetítések egy moziban zajlottak, és főleg európai filmeket vetítettek. Más volt a tematikája, és minden tekintetben kisebb kaliberű volt, mint az amerikai.
- Mennyit lehet ilyen alkalmakkor tanulni?
Rengeteget. A rendezők ilyenkor saját példájukon keresztül mondják el, hogyan lehet hatékonyan fejlődni.
- És felfejtették, hogy mi a titka a sikernek?
Jót kell csinálni, ilyen egyszerű. De nem tudom, mi a titok. Egyedinek kell lenni, vagy olyan tartalmat kell létrehozni, ami még nincs, vagy újszerűen kötődik valamihez. Újszerűen van átemelve valamiből. Mindig a valóságot képezzük valamivé a filmezés segítségével.
- Most épp mivé képzed a valóságot?
Most valami viccessé. A komolyabb dolgok után most valami humorosabbat szeretnék létrehozni.
- Pályázatra készül?
A pályázatokat kicsit szüneteltetem, mert ahova eddig pályáztam az is egy kicsit telítődött. A másik meg az, hogy nem mindig megbízhatóak azok, akik a pályázatot kiírják. Legutóbb a pályázatot kiíró dj lelépett a pénzzel, így végül senki nem nyert. Mert azt, hogy nem nyerek, azt még el tudom viselni, de azt, hogy lelépnek a nyereménnyel, és akkor nem nyer senki a végén, az egy kicsit abszurd.
- De végül valamit nyertél vele, hiszen megcsináltad a filmed…
Persze, az tök jó, de utána hogy történik az értékesítés? Egyébként az előbb említett esetben történt értékesítés, mert egy cseh banda megvette a nyerset és újravágtam nekik, ami nemsokára debütálni fog. Ez kvázi nonfiguratívabb „glitch art”’ stílusban készült, aminek a lényege a képtorzítás. Egy törzsről szól, akik egy fekete-fehér zajvilágban élnek, ahol technikailag fejlettebb kultúrájú űrlények- annak ellenére, hogy a főhős küzd ellenük-, mégiscsak leigázzák őket.
- Videoklipeken kívül is van más műfaj, ahol kamatoztatni tudod az animációs filmes tudásodat?
A mostani projekt az websorozat lesz. Azon ügyködök, hogy ebből legyen valami. Ez most saját elképzelésem szerint készül, saját szakállra lenne, mert azt látom, hogy az emberek egyre inkább mennek az internetes tartalmak felé. Úgy látom, ahhoz hogy valami a televízióba bekerüljön, előbb megfelelő nézettségi adatokat kell produkálnia és erre az internet a legmegfelelőbb.
- Szerinted fogékonyak lennének a televíziók és a nézők arra, amit te csinálsz?
Engem inkább a nézők véleménye érdekel. Hogy hol és milyen formában kapja meg azt a tartalmat a fogyasztó, az már mindegy. Az számít, hogy olyat tudjak létrehozni, ami tetszik az embereknek.
- Az emberek nyitottak az animációra?
Persze abszolút, szerintem tökre szükség van rá.
- Azért mert szeretünk felnőttként is néha gyerekek lenni…
Abszolút. Joseph Campbellnek a könyveit ajánlom, aki mítoszokról írt, mert felnőtteknek is kellenek mítoszok.
- Milyen nehézségei vannak a rajzfilmkészítésnek?
Amikor van egy karakter és karikatúrában rajzolom meg, akkor úgy indulok neki, hogy azok alapján a tulajdonságok alapján fogom megrajzolni, amik a legjellemzőbbek rá. Hogy a néző egyből lássa a jellemét a karakternek és megjegyezze az adott figurát.
- A mindennapjaidból veszel karaktereket?
Bár nem konkrétat, de persze.
- Szerinted te karakteres és megjegyezhető vagy?
Passz. Nem én vagyok a lényeg ezekben a filmekben, vagy nem az én személyem, hanem akit én kreálok meg és hozok létre.
- De ő belőled táplálkozik, így a te személyiséged szintén fontos…
Az én szememen keresztül formálódnak a karakterek. Én képezem le a valóságból és ruházom fel olyan tulajdonságokkal az adott hőst, aminek akár sztereotip módon is meg kell jelennie. Ebben az a szép, hogy bár lehet, sztereotip figurát alkotok, de nem feltétlenül úgy is kell viselkednie bizonyos helyzetekben, vagy amit általában a sztereotípia megkövetel. A célom kicsit az, hogy olyan tulajdonságokkal ruházom fel, amikre nem feltétlenül számítanak a nézők, de pozitív kicsengésük van. Ez az én idealizált valóságom.
- Vannak a filmjeidben rád jellemző dolgok, amikből rá lehet jönni, hogy ezt Szabó Máté készítette?
A pozitív kicsengés a fontos és a remény, mint olyan. Általában azt próbálom megfogalmazni, hogy mindig van remény és mindig van olyan, ami továbbviszi az életet. Képi megjelenítésben pedig, mindig azt keresem, milyet nem csináltam még. Hogy ne legyen egyforma, bár biztos vannak bizonyos kompozíciós jegyek, amik egyformák a munkáimban.
- Mi az a szint, amit a közeljövőben el szeretnél érni?
Mindig törekszem arra, hogy valami nagyobb dolgot hozzak létre. Most egyelőre azt szeretném kipróbálni, hogy folyamatosan, hogy tudok létrehozni és felépíteni hétről-hétre olyan tartalmat, ami összekovácsol egy márkát. Számomra nem az lenne ennek a lényege, hogy én csinálom, hanem az a tartalom, amit a nézők elé teszek hónapról-hónapra. Nem életművet építek, hanem mindig az adott és előttem lévő célra és feladatra koncentrálok.
Pifkó Szera
