Számtalan olyan szituáció van az ember életében, amikor fontossá válik a lelkierő és a megfelelő problémamegoldó képesség. Elméletben lehet, hogy képesek vagyunk egyes szituációkat jól megoldani, de a gyakorlatban sokszor már nehezebben megy. Vajon mi kell ahhoz, hogy a váratlan helyzeteket és az emberi kapcsolatainkat megfelelő módon tudjuk kezelni? Hogyan javíthatjuk lelki állóképességünket? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegetett dr. Csernus Imre a Párkányi Művelődési Házban és az előadása előtti beszélgetésünk alkalmával.
- Ön a Vajdaságból származik. Mikor határon túli településre érkezik előadást tartani, eszébe jutnak régi emlékek azokból az időkből, amikor először járt Budapesten?
Azóta rengeteg mindent megéltem, megoldottam. A helyemen vagyok. Jól érzem magam a bőrömben, de emlékszem arra a srácra, aki először betette a lábát az orvosi egyetem (SHOTE) aulájába. Megmondom őszintén, nagyon sokszor voltam már határon túl előadást tartani, de soha nem jutott még eszembe a régmúlt, vagy azok a pillanatok, amikor még Vajdaságban éltem.
- Teljesen más az a fickó, akivel most beszélgetek, mint az, aki annakidején elindult a Vajdaságból?
Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból nem. Abból vagyok ugyanolyan, hogy mai napig megőriztem a kíváncsiságomat, épp ezért nem érzek és nem is ismerek lehetetlent. Számomra olyan nincs. A más az az, hogy a belső feszültségem azóta megszűnt.
- Soha nincs olyan helyzet, ami feszültséget generál Önben?
Azért nincs, mert elég régen megtanultam azt, hogyha valamit nem értek vagy nem tudok, akkor kimondom azt, hogy: nem tudom…
- És hogyan reagálnak az emberek a szókimondásra?
Én egy embernek tartozom elszámolással, az pedig én vagyok. Hogy a másik ember mit gondol a hátam mögött rólam, vagy arról, amit gondolok, az különösebbképpen nem érdekel. Amit szemtől szembe kapok, az más.
- Az emberek nehezen beszélnek a problémáikról és sokszor nem őszinték önmagukhoz…
Igen, egyrészt mert félnek a megmérettetéstől, másrészt mert félnek a megítéltetéstől, vagyis önbizalom hiányuk van. Az esetek nagy részében azt tapasztalom, hogy ha valakivel leülök beszélgetni, vagy ha személyesen kér tőlem segítséget, akkor szinte makog, alig tudja elmondani a problémáját. Majd ezek után grafomániájából adódóan több oldalnyit kapok az aktuális és a múltbéli érzelmi állapotairól.
- Ez gyávaság?
Persze. Gyáva megmérettetni magát, pedig az önismerethez elengedhetetlen a megmérettetés. Az önismeret segít az emberré válás folyamatában, mert ez az eszköztárunk az, amivel az egót elkezdjük legyezni. Ha ez megvan, akkor lazák leszünk, mert már tudjuk azt, hogy már minden jöhet: öröm, fájdalom, sőt félhetek is és megijedhetek, mert semmi sem fog meglepetést okozni. Ilyenkor az ember már tudja, hogy ő dönthet arról, hogy mit csinál.
- Sokan váltanak jegyet az előadásira. Ez azért lehet, mert a problémáikra ezeken az alkalmakon szeretnének választ kapni, vagy csak dr. Csernusra kíváncsiak?
Is-is, valamint exhibicionisták, meg szórakozni akarnak, minthogyha gladiátorokat néznének egy arénában.
- Mennyit improvizál egy-egy ilyen alkalommal?
A fő irányvonal a fejemben az megvan, hogy én mit szeretnék ajánlani, az összes többit meg az aktuális helyzet hozza. Imádom a spontaneitást meg a váratlan helyzeteket.
- Váratlan helyzetet ad az is például, ha valaki elkésik az Ön előadásáról, amire azonnal reagál…
Például a késést én valójában, mint csak egy élményt használom fel. Régen észrevettem, hogy az előadók mikor valaki elkésik a közönségből, vagy megszól egy mobil, akkor zavarba jönnek, mert nem úgy történnek a dolgok, ahogyan azt ők elképzelik. Ez egy adott merevségre enged következtetni. Én meg ezeket a váratlan szituációkat azonnal beépítem a mondandómba: eszembe jutnak egyéb dolgok, amiket a késéssel kapcsolatosan megéltem, másokról- magamról, és akkor azokat elmondom. Ezzel lehet izgalmassá és színessé tenni az előadást.
- Egyfajta megoldást várnak azok, akik jegyet váltanak az előadásaira?
Egyesek igen, azt gondolják, ha eljönnek, végighallgatnak egy ilyen előadást, onnantól kezdve az életük megváltozik, de ezt mindig kihangsúlyozom, hogy ez nem így van, ettől még nem változik meg az életük.
- Módszere nagyon impulzív és erőteljes…
Így nagyon intenzív érzéseket korbácsolok fel, ami alól nem engedem kibújni az embereket. Éppen ezért elkezd fókuszálódni az a sok-sok érzés arrafelé, hogy bekövetkezzen a feloldódás és a megkönnyebbülés. Azért nem engedem kibújni a válaszadás alól, mert a fájdalmas dolgok elől az emberek mindig menekülnek, és el akarnak menni jobbra-balra, én meg nem hagyom.
- Tényleg lesz ebből feloldódás?
Szokott. Rombolni könnyű, az nem nehéz. Ajánlatot tenni az építésre az más.
- Meg élni az építkezés lehetőségével
De az már a másik dolga, nem az enyém.
- Hogyan kapcsolódik ki?
Abban a pillanatban, ahogyan beülök az autóba és elindulok, törlök mindent. Ez a tüneti levezetés. Amikor hazaérek Eger környékére, teljesen más dolgokkal foglalkozom: kávéval, borral, vendéglátással, egyéb dolgokkal. Társtulajdonos vagyok egy borászatban, ahol a végső döntések meghozatalában, az operatív dolgokban és a vendéglátásban segítek. Csináltunk egy fantasztikus kilátással bíró borteraszt, hogy az emberek megismerjék a természetet, és ott legyenek a természetben, közel a szőlőhöz a csendben. Ilyenek érdekelnek.
Pifkó Szera
fotó: Dr. Csernus Imre honlapja
