Amikor 2001-ben átadták a Mária Valéria hidat, mindenki nagyon örült és boldogan vette birtokba a hidat abban bízva, hogy a két város között szorosabbá fűződnek a kapcsolatok. Azóta eltelt jó pár év és sokszor az tapasztalható, hogy az itt élők főleg vásárlás szempontjából keresik fel a túlpartot, a kulturális rendezvényeket viszont alig látogatják. Többek között ezekről is beszélgettünk Szabó Bernadettel a Párkányi Kultúrház igazgatónőjével.
- Elég fiatalon, huszas éveid végén vetted át 2013 októberében a Művelődési Ház vezetését. Mi motivált arra, hogy pályázzál?
A párkányi gyermekotthonban dolgoztam először mint pszichológus, később pedig gyógypedagógusként, mivel pedagógiát-pszichológiát és társadalomismeretet tanultam az egyetemen. Nagyon szeretettem a gyerekekkel foglalkozni, de bármit akartam megvalósítani, mindig stoptáblába ütköztem. Engem ez frusztrált és akkor jött ez a pályázati kiírás. A kétfordulós megmérettetésre beadtam a koncepciómat és a programtervezetemet, s végül engem választottak.
- Nem csak a művelődési ház, hanem a galéria, a múzeum, a sétáló utcai rendezvények szervezése, valamint az újság szerkesztésének felügyelete is hozzád tartozik…
Igen. Ez fantasztikus és imádom minden percét ennek a munkának. Szeretem, ha sok a munka, mert akkor egész nap pörgés van, egy percig sem tudok unatkozni és ez a jó benne.
- Említetted, hogy a pályázatod benyújtásánál nem csak egy programtervet készítettél, hanem egy koncepciót is arra, hogy melyik hónapban milyen jellegű programok legyenek. Hogyan áll ez össze?
Minden évünknek megvan egy bizonyos felépítése, amitől nem akarok eltérni. Januártól június végéig magyar programok vannak, májusig bentiek, júniustól pedig jönnek a sétáló utcai rendezvények. Ott már vannak szlovák és magyar nyelvű programok is. Nyáron pedig, mivel akkor főleg szlovák és cseh turisták veszik birtokba a várost, ezért ebben az időszakban csak szlovák fellépőket hívunk. Azt tapasztaltuk, hogy kimondottan élvezik a nyaralók, hogy az övéiket hozzuk ide.
- Ebben a rövid időszakban, mióta igazgató vagy, mit tapasztaltál, milyen az Esztergom és Párkány közötti kulturális kapcsolat?
Úgy tapasztaltam, hogy alig van ilyen irányú kapcsolat a két város között. Idáig egy rendezvény volt, amit közösen szerveztünk a MNM Vármúzeummal. Esztergomban ez Esztör napok névre hallgatott, nálunk pedig a Historama elnevezést kapta. Pályáztunk, az esztergomiak is adtak hozzá egy kis támogatást és ebből egy jól sikerült programsorozat kerekedett ki. De idén még nem hívtak fel, hogy szervezzük újra együtt.
- Mennyire nyitottak a párkányiak a programjaitokra?
Siralmas a helyzet. Azt tapasztalom, hogy a művelődés harmad vagy ötödrendű dolog és ez érthető is, mivel nem olcsó az élet, és ami a havi fizetésből marad, azt nem biztos, hogy erre költik az emberek. De igyekszünk olyan előadásokat Párkányba hozni, amelyek azért eléggé pénztárcakímélőek és húzó nevek vannak bennük.
- Amikor bejöttem a művelődési házba egészen más kép fogadott, mint amire emlékeztem. A fiatalosabb és lendületesebb stílus nem csak a programokon, hanem már az irodádba lépve is érzékelhetőbb…
A nehézségek ellenére változott a helyzet és ezt főleg a pozitív visszajelzésekből tapasztalom. Azzal, hogy nyitottabbak vagyunk a lakosok irányába és barátságosabban fogadjuk az embereket és az ötleteiket, szívesebben látogatják programjainkat. Számos olyan dolgot szervezünk, ami régen nem volt. Ilyen például a húsvéti és a karácsonyi vásár. Azt hiszem ezekből a visszajelzésekből is látszik, hogy kellett egy új lendület a párkányi kulturális életben.
Pifkó Szera
