Ahogy az évek alatt változunk, úgy változik velünk épített környezetünk is. Bár még csak huszonkilenc éves vagyok mégis, mikor körülnézek a városban úgy érzem, hogy már én sem vagyok fiatal. Most bizonyára sokan jót mosolyognak ezen a kijelentésemen, de biztos Önök is elgondolkodtak azon, hogy a város, ahol élnek mennyit változott. Hol van már az az idő, amikor a kényelmetlen lila székekkel felszerelt moziba jártunk vagy az az idő, amikor a mozi elé beszélhettünk meg találkát?! Hol van már az az idő, amikor a városi könyvtár még a szigeten volt? vagy hol van a régi fodrászüzlet, ahova még nagymamám járt? Még számtalan ilyen kérdést tehetnék fel, de mindegyikre ugyan az a válasz lenne...a múltban. Kedves kis házak, szeretett épületek, építészetileg fontos műemlékek, ezek azok, amik meghatározzák egy város arculatát és hangulatát. Épületek tűnnek el, mert elavultak, mert omlásveszélyesek, vagy csak egyszerűen kell a hely az újnak, ami nem baj, csak mint azt sok esetben tapasztalhatjuk, sokszor az új épületek is pár év alatt tönkremennek, vagy el sem jutnak a befejezéshez. Felmerül bennem ilyenkor a kérdés, vajon tényleg érdemes mindig újat építeni és a régit lebontani? Nem tudom, mindenesetre kíváncsi leszek, hogyan alakul majd Esztergom a következő hét évben. Azért hét, mert azt mondják, az ember hét évente újul meg és változik szervezete. Talán igaz ez a városokra is...