Önkifejezés. Ha ezt a szót halljuk, mindenki másra gondol, mert mindenki másban találja meg azt a lehetőséget, amivel ki tudja fejezni a benne lappangó érzelmeket és gondolatokat. Szabó Enikő ezt a népzenében találta meg.
- Tanítasz és közben több formációban is énekelsz, nemrégiben pedig megjelent önálló zenekaroddal a Szoknyák a porban című lemezetek. Mi inspirálta ennek a hangzóanyagnak a létrejöttét?
Nagyon sok zenekarban énekeltem már és sokan a számba adtak mondatokat és szavakat, de egyiket sem éreztem igazán magaménak. Ez az album többek között ebből az érzetből is táplálkozott. Most jött el az az idő, amikor már szeretném, ha a közönség megismerné az én egyéni gondolataimat a világról, valamint a hozzám és a zenekaromhoz igazán közelálló hangzásvilágot.
- Hogyan alakult és formálódott a zenekarod?
Több éves folyamat volt, amíg kialakult a zenekarban az a felállás, akikkel most együtt muzsikálok. Szerencsések voltunk, mert a társaság felével a Zsolt Nándor Zeneiskolában találtunk egymásra. Nagyon jó barátság szövődött közöttünk, és mivel itt-ott-amott zenéltünk már közösen, ezért tudtuk, hogy jól működünk együtt és nagyon szeretünk együtt zenélni.
- Idáig két dalt hallottam a lemezetekről, mindkettőnek ezer színe van és a hangzásvilága igazán szerteágazó. Hogyan születnek a dalok?
Valahogy megszületik a fejemben a dal, amiről sajnos nem tudom, hogy hogyan, ha tudnám, akkor mindig tudnék írni. Egyszer csak jön egy dal vagy egy dallam, vagy egy szöveg és akkor az összeáll. Ezután a zenekar gitárosával összehozunk belőle egy alapot, ehhez később a többiek hozzáteszik az ötleteiket és gondolataikat, így lesz kerek, egész egy dal.
- Tanítasz, zenélsz, családanya vagy, ez mind-mind felelősséggel jár és sok munkával…
Igen, valóban elég sok a munka. Mindenféle formációk hívnak: most is épp egy lemezfelvételre készülök. Egy amerikai gitáros, Gary Lucas és Dezső Tóni szaxofonos keresett meg, hogy énekeljek a lemezükön. Közben írom a dalokat a saját zenekaromnak is, emellett tanítok is a Zsolt Nándor Zeneiskolában.
- Pályád során, kiknek az előadásmódja és gondolatvilága hatott rád leginkább?
A fő mesterem Budai Ilonka volt, az Óbudai Zeneiskolában. A hetvenes években rengeteget gyűjtött határon túli településeken, nemcsak dalokat, hanem a hozzájuk kapcsolódó történeteket is. Ezek maradandó nyomot hagytak bennünk, így váltak az ott élők is a mestereinké.
- Már régóta tanítasz, tapasztalatod szerint a mai gyerekek mennyire fogékonyak a népzenére?
Nagyon fogékonyak, én például ezért is nem hagynám abba a tanítást. Sok a munka meg sok a fellépés szerencsére, de akármilyen fáradt vagyok, mindig igyekszem a zeneiskolába bemenni, mert szerintem Esztergomban és környékén tehetséges kisgyerekek vannak. Van egy-két országos szinten is kiemelkedő tanítványom, akikre büszke vagyok.
- A minden ősszel című dalotok videoklipje igazán izgalmas, olykor szenvedélyes, népies világot tár a néző elé…
Az egészet két nap alatt egy Szigetmonostor nevű kis faluban vettük fel. Ez a település közel van a lakóhelyemhez, ezért ennek a falunak a hangulata is megragadott. A klipet egy kirakodó vásáron vettük fel, azért mert úgy gondoltuk, nagyjából olyan értéket őriz, amilyet mi is képviselünk a zenénkkel, és szívesen meg is mutatnánk a közönségnek.
- Voltak a forgatásnak emlékezetes momentumai?
Sok olyan helyzet adódott, amilyet előtte nem éltem át. Amikor az ember hangfallal a zsebében sétálgat az utcákon és tátogja a saját szövegeit, azért az eléggé mókás szituáció.
- Március 7-én lesz a lemezbemutató koncertetek a Néprajzi Múzeumban. Milyen meglepetésekkel készültök addig?
Készül még egy videoklip, egy lemezen szereplő másik dalhoz is. Vágás alatt van még egy másik klip is, amit a lemezbemutató koncertünk előtt szeretnénk megismertetni a közönséggel.
