Az ember minden reggel felkel, megissza a kávéját, elolvassa az üzeneteit, átgondolja a napi teendőit és megpróbál magából a társadalom számára elfogadható kinézetű és gondolatú személyt varázsolni. A mindennapi hajtásban és rutinban pedig szépen lassan elfelejt emlékeket,élményeket és ami a legfontosabb, elfelejt olyan számára fontos ismerősöket/barátokat, akik valamikor, valahol részei voltak az életének és akikkel már nagyon régóta nem hozta össze a sors. Igazán akkor érzékeljük ezt az egészet, amikor a városban sétálva hosszú idő után egyszer csak szembejönnek velünk ezek az elfeledett "arcok" .Ilyenkor jövünk rá arra, hogy milyen jót is tesz az, ha egy kicsit megállunk a napi hajtásban és odafigyelünk a másikra és ezáltal saját magunkra is. Odafigyelés egy másik emberre, azt hiszem nincs is ennél fontosabb manapság.